A magyar Messi

Gyurcsány Ferenc
Gyurcsány Ferenc

2017. október 11. [13:31]

(Budapesti tudósítónktól)

Ahogy közeledik a kampánystart, úgy dübörögnek fel a motorok Magyarország politikai versenyautóiban, és úgy születnek meg az újabb és újabb „biztos receptek”. Mármint arról, hogyan is kellene győzni.

Gyurcsány Ferenc két napja tartott előadást erről, valamint az ellenzéki összefogásról, amelyre, lám, már van esély, hiszen az együttműködés akadálya szocialista részről nem volt más, mint Botka László, Szeged polgármestere. Emlékezhetünk, ő nemrég még amolyan Messiás volt az MSZP-ben, aki azelőtt dobta be a törölközőt, hogy elkezdődhetett volna a kampány, és egyike volt a még – akkor – komolyan vehető szocialista politikusoknak. Persze Gyurcsány Ferenc kicsit se szurkol a szocialistáknak, hiszen számára minden egyes oda vándorló szavazat hiányzik a Demokratikus Koalíció neve mellől, de most még nincs igazi kampány, csak az előszele, amikor a csapatok felállnak, és mérlegelik, kikből is áll majd az ellenfél. No és ki az, aki a mi sorainkat erősíti, s ki az, aki bekerült a társaságba, de inkább azért, mert az edző fia, és unja az egészet, nem sprintel, meghúzódott, s titkon az ellenfél logója van feltetoválva a lapockájára.

Van egy osztrák válogatott futballista, Marko Arnautović. Igen, valóban gyanúsan nem osztrákos a neve, de mostanában ez a divat Ausztriában. Arnautović pontosan úgy néz ki, mint Zlatan Ibrahimović svéd – igen, ott is ez a divat – szupersztár, abban különbözik tőle, hogy sokkal kevésbé tud focizni, ám külsőségekre, arrogáns viselkedésben kiköpött mása a nagy Zlatannak. Viszont fontos, hogy ő maga úgy érzi, eléri a másik copfos, hórihorgas focista szintjét, és soha senki nem tudja bebizonyítani az osztrák fiatalembernek, hogy teljesen más ligában játszanak. Gyurcsány Ferenc a beszélgetésen azt mondta: Messi se hagyja abba azért, mert van néhány tehetséges huszonéves a pályán. Itt a Momentum fiatal politikusaira utalt, akik a beszélgetést vezető Rangos Katalin szerint a generációváltás első fecskéi. Gyurcsány viszont Messi esetében egyértelműen önmagára gondolt, aki tényleg kimagaslik társai közül, s nem fizikai értelemben, hanem tehetségben, munkabírásban, vezetési erények terén. A volt magyar kormányfő vélhetően pontosan ugyanazt a gondolatmenetet követi, mint az említett osztrák focista, tökéletesen biztos abban, hogy istenáldotta tehetség, leveszi a lábáról egész Magyarországot, s Európát, a titkos recept a választási győzelemről ott lapul a zakójának a zsebében, s alkalmas pillanatban meg is fogja osztani azt az arra érdemesekkel. Azt pedig majd kiválogatja a politika szupersztárja, kivel akar együttműködni, ki erősíti a csapatot, s ki a Fidesz bérszocialistája. Mindenesetre Botka Lászlóval biztosan nem osztja meg.

Amíg a varázslatos cetli ki nem kerül a zakózsebből, addig kellene a csapatot összekalapálni a baloldalon, ez pedig csak úgy lehetséges, ha össze tud fogni minden hasonlóképp gondolkodó erő. Azaz LMP, Együtt, MSZP, DK, a Momentum, s tényleg bizarr, a Jobbik. Utóbbi bármilyen fordulatot is hajtott végre, közös listában talán még nem gondolkodik, és ahhoz még nem melegedtek bele eléggé a csapatok, hogy így, az elején megszülessen Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor szövetsége. A Momentum eddig kitartott amellett, hogy egyedül indul, vélhetően az LMP sem hajlik a magyar politika legmegosztóbb személyisége mögé beállni. Az Együtt talán már csak a neve miatt is hajlandó lesz, az MSZP pedig a belharcok függvényében adja fel majd saját arcát, ha úgy látják megfelelőnek a párt akkori vezetői. Addig viszont iszonyatos harc várható a pártokon belül, mert bárhogy is nézzük, ez a közösködés a választásokon nagyon súlyos kompromisszum, ideológiailag néhol elfogadhatatlan, vagy sok-sok duplagondol szükségeltetik a lenyeléséhez. De szükségszerűség, vélik azok, akik nem látnak nagyon messzire. Hiszen tényleg nagyon közel van az április, amikor az emberek konkrétan elmennek a szavazóhelyiségekbe, bedobják a cédulát, és a voksok alapján kiderül, ki fogja irányítani az országot 2022-ig.

A győztes recept igazából csak úgy működik, ha van hozzá a legfőbb hozzávaló, ezt pedig tömegbázisnak nevezzük. Azok az emberek, akik az adott pártra, pártszövetségre szavaznak. Lehet ugyanis varázsolni ilyen-olyan listákkal, átszavazásokkal, titokban tartott politikai nagyágyúkkal, propaganda-hadjáratokkal, de egy demokráciában mégis az dönt, hogy ki kapja meg a legtöbb szavazatot, kiben hisz a szavazó. Ezen a téren pedig nem áll jól a baloldali „összefogás”, egyik párt se igazán népszerű. Talán mert Gyurcsány Ferenc sokkal inkább Arnautović, mint Messi.

Sitkei Levente